Egy Kádár-kocka felújításától a középületek homlokzatáig
Mi köti össze a kis családi ház felújítását a Forbát Alfréd-díjat is elnyert pécsi Regionális Vérellátó Központtal? A szálcement alapanyag, amely könnyű tetőfedő- vagy éppen nagytáblás homlokzati anyagként minőségi épületburok lehet. Földesi Zoltán, építésszel beszélgettem.
Rajki Diána
A kevéssé modernnek számító belső térelrendezésű, energetikailag általában elavult, és nem túl sok kreativitást ígérő ún. Kádár-kockák felújítása között mindig szívet melengető, ha egy-egy esztétikus megoldás születik. Itt azonban a képek láttán többen egyhangúan állítottuk: ez igazán jól sikerült.
Egy példa értékűen átalakított, visszafogott, de hangulatos és minőséget sugárzó Kádár-kocka felújítása alkalmával, a tetőn megjelenő szálcement palafedés miatt készült volna eredetileg az interjú Földesi Zoltán, építésszel, aki társaival döntően dél-magyarországi projekteken dolgozik. A beszélgetés során azonban kiderült, hogy a szekszárdi Építész Alkotóműhely csapatának profilját sokkan inkább középületek és ipari épületek tervezése dominálja. A téma apropóját adó családi ház szinte véletlenül került a portfólióba, ugyanis ismerősnek készült. A honlapon a megépült vagy folyamatban lévő beruházások között azonban szép számmal találtunk különböző anyagokkal burkolt, szerelt homlokzatú épületeket. A kérdésre, hogy vajon miért, a válasz egyértelműnek tűnt. Elvük, hogy középületre a lépték miatt is, és a tartósságot is tekintve, nemesebb homlokzati megoldás való, mint egy családi házra.
Persze hozzátehetjük, hogy ez a homlokzati megoldás az épület energetikájához is hozzájárul, aminek egyre komolyabb a hozzáadott értéke, és jelentősége.
De térjünk vissza a szépen felújított családi házhoz, amelyet tulajdonosai először irodaként, cégtelephelyként akartak átépíteni. A változó gazdasági helyezt és családi viszonyok miatt azonban a négy gyermekes család otthonaként esett át teljes megújuláson. A földszinten kapott helyet a nappali élettér és a szülői háló, a felújított tető alatt pedig a négy gyerek számára készült egy-egy szoba. Az épület eredetileg is palával fedett tetőszerkezete helyett is új készült, mert a fenti terek kialakítása az alátámasztások megszüntetését igényelte. A pala könnyű fedőanyag, így megfelelő szerkezet esetén a tetőszerkezet átépítését meg lehetett volna éppen úszni, de a tetőtérrel szembeni műszaki elvárások miatt ez nem volt opció. Ez még a födém megerősítését is igényelte. A 40×60 cm-es szürke Cembrit szálcement pala kettős- vagy más néven angolfedésben került a tetőre. „A kivitelezőnek sem volt kérdése a lekontyolt nyeregtető kialakításával kapcsolatosan. A fedőanyag kiválasztását pedig mindez alapból determinálta, ugyanakkor kellően ízléses is lett az egész. A fehér fekete színvilágba változatosságot hoztak a faszerkezetek természetes, lazúros színükkel.” – mondta el Földesi Zoltán az egyszerű házról, amelynél véleménye szerint a feltételek szerencsés együtt állása is hasznos volt: az igényes kivitelezés, a kellően szabad kézzel és intelligens megrendelői magatartással párosult.
Szerelt homlokzat szinte mindenhová
Áttérve az iroda fő profilját jelentő középületekre kiderül, hogy a családi házak tervezését azért nem erőltetik, mert kifejezetten ellentételes az elveikkel, hogy azoknál, érthető okból, szinte soha nem készül kiviteli terv. Pedig ők így szeretnek dolgozni, annak látják értélmét, ha az utolsó csavarig minden a terveik szerint kerül a helyére.
A projekteket átnézve feltűnik, hogy szinte mindenhol – és nem is dekorációs elemként – megjelenik a szerelt homlokzat, de különböző anyagok felhasználásával.
Az egyidőben készülő és ezért ikerprojektként említett, szegedi és pécsi Regionális Vérellátó Központokra nagytáblás szálcement burkolat került ragasztott technológiával. A pécsi épülettel a Dél-Dunántúli Építész Kamara az értéket teremtő építészeti alkotómunka tiszteletének erősítésére alapított Forbát Alféd-díjat is elnyerték.
Az éppen befejezett szekszárdi Tudásközpont épületére, mely a ZÁÉV kivitelezésében készült, szintén nagytáblás szálcement anyag került a homlokzatra színazonos szegecsekkel rögzítve. Az itt használt fehér és szürke színű burkolati táblák finom árnyalatbeli különbségei és kis átmetszések teszik változatossá a néhol utcahossznyi látványt.
A ’60-as évekbeli épület, a Szekszárd főterén álló Polgármesteri Hivatal bővítésén ragasztott üvegburkolat, a Pécsi Tudományegyetem szekszárdi karának épületén hajlított faburkolat jelenik meg, a városi piac épületét pedig fémburkolat védi a külső hatásoktól. Sőt még a Bátaszéken épült Szeleshát borászatra is ilyen burkolat került: a szürke színű, különböző méretű táblák, szabályos geometrikus elrendezéssel fordulnak a tetőre.
Jól látható, hogy a sokféle funkciójú épület változatos anyaghasználata nem kísérletezés eredménye. Az anyaghasználat tudatos döntések eredménye, amely építészetileg, esztétikailag és műszaki szempontból is megálla a helyét – feltehetőleg kellően időtállóan.
